New York Times 2007.december 12. Miért is ne hagynánk fel a turistasággal és térnénk le a jól kitaposott ösvényről, hogy benézzünk olyan helyekre, amiket a magyarok kedvelnek? Törvény írja elő, hogy a magyar éttermek ki kell, hogy tegyék az utcára az intézmény étlapját, és ha csak a leves árakat nézzük, amúgy futólagos eligazítóként, hamar rájövünk, hogy igazi értéket kínálnak a pénzünkért. Bármi, ami kevesebbe kerül 400 Ft-nál, legyen az egy alapleves, vagy egy fél liter sör, ehhez mérendő, és ez jó. Már kívülről felmérhetjük, hogy a helynek vajon van e jó légkondicionálója, mivel Budapesten a kitűnő ételeket gyakran tönkreteszi az olcsó dohány füstje. Amikor beljebb kerülünk már, ismét csak az étlapot kérjük, és ne a menüt.Ha ez utóbbit kérjük, akkor nagy valószínűséggel kihozzák az aznapi, kedvezményes zóna étel sort. Most lesz két éve, hogy Budapesten élünk, kipróbáltunk nagyon sok helyet, de kedvencünk még mindig a Regős Vendéglő, ami egy kis pincében húzódik meg a Szófia utca 33-ban. Készülvén erre a cikkre, átolvastam a vendégkönyvüket is, és azt tapasztaltam, hogy mások is melegen ajánlják a helyet. Elég jól beszélnek angolul, és ráadásul még cigányprímás sincs, aki borravalóért kuncsorog vagy beléd fojtja a szót. Kattints rá a website-jukra (regos.fw.hu), hogy megtaláld őket a térképen, tanulmányozd (próbáld lefordítani) az étlapjukat és néhány képet is látsz majd ott, ami hasznodra lehet. Mindenki dicséri őket a barátságos kiszolgálásért, az oldott légkörért, és úgy hisszük, te is olyannak találod majd a helyet, ahogy mi megtapasztaltuk: hagyományos ételeket kínálnak, igen jó áron. Roy Grant
Pincér Újság: Szakmai vita (2008) Regős Péter éppen hat esztendeje nyitotta meg családi vállalkozásban a vendéglőjét a budapesti Szófia utcában. A vendéglátásban folyó, lapunk hasábjain is teret kapott szakmai vitával kapcsolatban mondta el véleményét. – Szerencsésnek mondhatom magam, mert ez a kisvendéglő úgy került be svéd, japán és svájci étteremajánlókba, hogy nem is tudtunk róla. Sok külföldi úgy érkezik hozzánk, hogy egy barátjuk ajánlott minket, ha Pesten járnak, ide jöjjenek vacsorázni. Persze nagyon sok munka van ebben, a feleségem, a lányom is az üzletben dolgozik, mégsem értem azokat a kollégákat, tulajdonosokat, akik panaszkodnak – és ezen túl nem tesznek semmit a vendég megszerzése és megtartása érdekében. A Regős Vendéglőben az ő igényeik alakították ki a jelenlegi választékot, amelyben ma már szerepelnie kell a vegetáriánusoknak készített ételeknek is, a könnyebb salátáknak, esténként a koktéloknak, holott ezek eredetileg nem szerepeltek a tervek között. A rohanó életforma diktálja az ebéd ütemét is: – A pultból kiválasztják az ételt, és mire asztalukhoz ülnek a vendégek, a felszolgálók már ki is viszik a tányért – folytatja Regős Péter. – Ez szerencsés ötvözete a kifőzdének, az önkiszolgálónak és az étteremnek, és talán ennek is köszönhetjük, hogy sok az öltönyös, elegáns vendégünk. Nagyon figyelünk arra, hogy mit szeretnének enni: ha valaki elsóhajtja, hogy milyen jó lenne egy kis disznótoros, akkor úgy teszek, mintha nem hallanám meg, de másnap már ott van a pultban. Látni kellene ilyenkor a vendég arcát, amikor megpillantja! Az Andrássy út környékén, ahol a Regős Vendéglő is van, sok nagy irodaházban dolgoznak – és még több iroda volt, de sokan az évek során csődbe mentek, vagy máshová költöztek. Emiatt a déli forgalom nagyon hullámzó lett. De a környékbeli lakók is fölfedezték, és ragaszkodásukkal tüntetik ki a vendéglőt, ahonnan sokan haza is viszik az ételt. – Azon semmiképpen nem akarok változtatni, hogy magyaros, házias ízeket főzzünk, olyan ételeket, amelyeket ismernek és szeretnek a családok. Ez a jellegzetességünk, így ismertek meg, ehhez ragaszkodnak a vendégeink. Még azok is, akik nagyobb, elegánsabb helyekre járnak, azok is szívesen eszik a hagymás rostélyost, a töltött dagadót, a szalontüdőt és a velős pacalt. Tudják, hogy ez itt nem a top-gasztronómia, viszont a mi szintünkön, a vendéglátó piac közepén pontosan azt adjuk, ami tőlünk elvárható. De gondunk van arra is, hogy a paprikás szaftos ételek fogyasztóinak parterlit adjunk, este pedig a vacsora mellé kellemes harmonikazene szól. A vendéglőben délben a 45 fős vendégtérben 100-120-an ebédelnek, többször is megfordulnak az asztalok, néha még sorban is állnak az emberek. Olyanok is, akiknek szemmel láthatóan nem lenne gond 750 forintnál többet kifizetni egy menüért, és olyanok is, akik ezen felül már semmit nem tudnak vásárolni. Éppen ezért szívesen fogadják, hogy az asztalokon kancsóban áll a víz, és azért nem kell fizetni. – Feltűnő, hogy délben csökkent az italforgalmunk, sokan még egy kólát vagy egy kávét sem kérnek, viszont jól tudnak lakni nálunk. Sok ilyen apró figyelmességből áll össze a Regős Vendéglőben a vendéglátás, és ha egy-egy hónap statisztitikája azt mutatja, hogy csökkenni kezd a forgalom, akkor a tulajdonos azonnal kieszel valamit: – Az a’la carte étlapon ugyanazok az ételek szerepelnek délben és este, de ebédidőben 30 százalékkal olcsóbban, és egyszerűbb tálalásban szervírozzuk, ezért, hogy nagyobb kínálatból lehessen választani. Mivel a törzsvendégeink 80 százaléka a környéken dolgozó ember, akiket már nemcsak arcról, hanem névről is ismerünk, ezért gondosan ügyelünk arra, hogy mindegyikükhöz legyen egy kedves szavunk, őszinte érdeklődésünk. Ezt nem lehet megtanulni, ezt vagy tudja az ember, vagy nem, és ha hamisan cseng a kedveskedés, akkor az nagyon rosszul sülne el. A vendégek ragaszkodását tükrözi az álarcos bálra érkezett sok meghívott, és az az üzleti csúcs, amit a vendéglő születésnapján állítottak fel: az ünnep tiszteletére fél áron adták az ételt, és még így is minden korábbinál nagyobb volt a forgalom. A nyári hónapokban kisebb a látogatottság, ilyenkor egy kicsit ráerősítenek a reklámra. Megkeresik az ingyenes hirdetési lehetőségeket, de a legnagyobb hatása a vendéglő saját honlapjának van, ezen keresztül egyre több az asztalfoglalás. – Azért sem értem a kollégáimat, mert sokan lesajnálóan nyilatkoznak azokról a vendégekről, akik elégedetlenek az éttermi divatokkal: a nagy tányéron kisadag ételekkel, a furcsa kompozíciókkal. Én úgy gondolom, és ehhez is tartom magam, hogy ami a vendégnek megfelel, nekem is az a jó. Az alapanyagokról folyó vitában Regős Péter azt az álláspontot képviseli, hogy hagyományos magyar ételeket csak magyar alapanyagokból lehet készíteni. A kaliforniai paprika ugyan nagyon szép, de lecsónak használhatatlan. – Talán nem eléggé fedezte föl a hazai vendéglátás azokat a lehetőségeket, amelyek abban rejlenek, hogy páratlanul gazdag a leves- és a főzelékkínálatunk, és a világ sok országában nem is ismerik ezeket az ételeket. Az olaszok nem pizzát fognak kérni, hanem a mi specialitásunkra kíváncsiak, amelyeket hazai alapanyagból lehet jól elkészíteni. A mi vendéglőnkben a csípős ételekhez külön kínáljuk az Erős Pistát, mert nem biztos, hogy mindenki élvezi ezt az ízt, de elmondhatom, hogy van olyan külföldi törzsvendégem, aki hetente háromszor itt vacsorázik, és mindig csak halászlét rendel. Az évről évre növekvő forgalom előnyös pozícióba juttatta a tulajdonost akkor, amikor a Nagycsarnokban vásárol: mindenből a legszebbet és a legjobbat tudja beszerezni, és az hiánytalanul a vendégek tányérjára kerül. Itt az a gyakorlat, hogy az ételben minden benne legyen, aminek lennie kell. – Nálunk nagy az étlap, azért, hogy tudjanak miből választani. Igénylik is a vendégek, mert szeretnek válogatni. Minden ételár tartalmazza a köretet is, amit elismerően nyugtáznak, viszont mindenki kedvére való köretet választhat ezért az árért az ételéhez. Ez persze tálaláskor megnehezíti a munkánkat, de az a fontos, hogy a vendég azt kapja, amit a legjobban szeretne. Regős Péter nemcsak a vendégek elismerését tartja nagyra, hanem egyik tanítójáét, Holló Tamásét is, aki a halhoz tartármártást rendelt, és annak ízét dicsérte először. Ebből az derült ki, hogy a Regős Vendéglőben a tartár is ugyanolyan gondosan készül, mint a főételek. Azt, hogy a családi vállalkozás jó úton jár, nemcsak a vendégek ragaszkodása jelzi, hanem a személyzetéé is. A nyitás óta ugyanazokkal az emberekkel dolgoznak, nekik – az ideit kivéve – minden évben emelni tudták a fizetésüket. A szakács szabadnapján pedig a tulajdonos áll be a konyhára, aki nemcsak tud, hanem szeret is főzni. Az üzlet eredményességét jelzi, hogy azt a családi kölcsönt, amellyel megvásárolták és megnyitották az éttermet, másfél év alatt tudták visszafizetni. A bevételt nem terhelte kamat, a tulajdon után nem kell bérleti díjat fizetni, és bár induláskor öt évre tervezték a rentabilitást, már három év után nyereséget hozott a vendéglő. Szikora Katalin Nagy elismerés számunkra,hogy a http://www.tripadvisor.co.uk/ weboldalon a budapesti 645, az oldalon jegyzett étteremből, a Regős Vendéglő az előkelő 18-ik helyen volt 2012-ben. Ez számunkra azért nagyon értékes,mert ezt a vendégek véleményei alapján értük el. Ha van kedvetek nézzétek meg milyen éttermek vannak mögöttünk. Ez egy újabb siker ennek a kis üzletnek a Szófia utcában.